Ünnepi lelki sütik
"Ettek és ittak az Úr színe előtt azon a napon nagy örömmel." I.Krónikák 29:22
Az ünneplés nem túlevés és túlköltekezés. Istennel az ünnep nem csupán "kellemes". Isten sokkal hatalmasabbat készített számunkra.
Az Ő jelenlétében az
ünneplésed nem űrt hagy maga után, hanem áldást, megerősítést, gyógyulást és
lelki helyreállást hozhatnak.
December 26-án a fenti Igét és a hozzá fűzött gondolataim tettem ki gyülekezetünk utcai hirdetőjébe, mint lelki útravaló. Karácsonykor, Szilveszterkor, amikor pihennénk, kikapcsolódnánk, ünnepelnénk - jó szem előtt tartanunk.
Kiegészítésként hozom még a karácsonyi újságunkba írt cikkem:
"A lélek karácsonyi sütije
Közeleg a karácsony, és sokan ilyenkor kicsit aggódnak, hogy hány kg felesleggel zárják az évet! Van, aki meg nagy örömmel várja: lesz ami lesz, de végre teleeszi magát sok-sok finomsággal.
És van egy szűk réteg - aki fókuszba helyezi: meg lehet oldani a karácsonyt is egészségesebb verzióban. És amikor kipróbálják az új recepteket: rájönnek: mégis finom!
Van, aki odafigyel, hogy mit és mennyit eszik. Testileg.
De van a lelki táplálék is. Mert szükségünk van lelki üzemanyagra is. Vajon erre is odafigyelünk? A tv előtt újból és újból megnézni ugyanazokat a karácsony műsorokat - megfelelő lelki töltet?
Mik a valódi, egészséges, lelki táplálékok ilyenkor? Tudunk-e, akarunk-e ezekkel élni?
A modern kor egyik csodálatos vívmánya: ha tv-t akarunk nézni: számos műsor közül választhatunk, s van közöttük minőségibb, értékesebb, tartalmasabb is. Ha mégsem találunk, hát ott az internet.
A közösségi oldalak görgetése, gyakorlatilag olyan, mintha valami pletykalapot lapozgatnánk.
Lelki töltekezés lehet számunkra: a közösség. Nem is annyira régen: nem tudtunk szeretteinkkel, barátainkkal, keresztény testvéri közösségben együtt ünnepelni. Most megtehetjük. Értékeljük? Élünk a lehetőséggel, vagy elszalasztjuk az alkalmakat?
A karácsony más, kicsit más, étkezésünk szempontjából. Van, ami jobban belefér. De nyilván akkor egészséges, ha mértékkel történik.
Kapcsolatainkra, az együtt töltött időre is, én azt gondolom, ez a hozzáállás a legmegfelelőbb. Nem kell, hogy túlzó legyen, hogy túl nyálas, már szó szerint egymás agyára megyünk, vagy görcsösen azon vagyunk: ma kell, ma mindenképp kell csudajó együtt töltött idő. Napjainkban néha már az is lélekmelengető, ha csupán csak egy légtérben vagyunk szerettünkkel, szeretteinkkel, egymás közelében elcsendesedve, nem rohanva, nem programmal túltáblázva."