Sikerkapcsolat

A valódi élet nem a biztonsági játékosoké
Sokan sírnak egy kapcsolatban, vagy egy kapcsolat után.
Kapcsolat után: van, akinek fájdalmakkal teli volt; van, akinek fájdalmas, hogy vége; de van, aki azért szenved, hogy végre kezdődjön már el.
Az élet egy nagy hullámvasút - az Úrral élve napjaid: pláne! De elgondolkodtam az utóbbi időben - mert Isten alapjáraton nem ilyen, hogy egyszer feldob, egyszer pedig letaszít a mélybe. Ahogy naponta kérem az Úr vezetését: egyszer mutat egy utat; egyszer pedig épp az ellenkezője felé vezet. Ragaszkodjak, éljem bele magam nagy dolgokba, majd engedjem el. Legyek türelmes, és várjak Rá, Tőle a csodát, ne pedig én nyüzsögjek; közben pedig a Biblia több lapja azt üzeni: a valódi élet cselekvő élet; tettei vannak; a hit is, a szeretet is: cselekvő.
Hullámvasút: mintha egyszer ezt, egyszer azt mondaná.
Amikor az ember már végre engedelmes, és tényleg érdekli, hogy mit akar Isten az életében, akkor ezt simán megéli. Én megéltem, megélem. És imádkozva gondolkodtam tovább: Uram: nem áll össze a kép. A Te legfőbb tulajdonságod a szeretetet, s a másik, számomra különösen is fontos: hogy Isten nem változik, vagyis azt is mondhatjuk: stabil. De akkor mi ez a hullámvasút érzés? Miért jönnek felénk úgy az Igék: mintha totál ellenkező dolgot kérne az Úr.
És bevillant: Ha nem Isten ilyen - akkor az ember ilyen ....Isten egy teljesen egyenes utat mutatna. Csak mi vagyunk képtelenek azon járni. Makacsságaink, félelmeink, saját akaratunk, egonk itt minden játszik. Az Isten által rendelt útra: sokszor fel is kell készülni. És nekünk van szükségünk megélni, hogy milyen fent és lent és újból fent és lent; megtanulni, hogy akkor is teszem, amit kér, ha egyszer ezt, máskor meg az ellenkezőjét mondja - mert én, az ember vagyok olyan - hogy csak ezek megtapasztalása után vagyok hajlandó, vagyok képes: az Úrral az egyenes úton járni; sőt futni, repülni a cél felé.
Sok emberrel beszélek: Az élet legnagyobb libikókája nem a hivatásunk, a munkánk, a megélhetésünk, az álmaink vagy a sikerünk. A legnagyobb libikóka: a kapcsolataink. Ezért is kezdődött ez az írás a kapcsolatok miatti sírással.
Van, hogy teszel, sorba hozod az áldozatokat, kaparsz egy kis jó szóért, odafigyelésért; van, hogy már dühöngve követeled a szeretet - amire ember legyen a talpán, aki pozitívan reagál; és az Úr sokszor csendre, türelemre, békességre int. Másképp nézve viszont indít, és kérdezi: sírsz, beletörődsz, haragszol, gyötrődsz magadban, megkeseredsz, beletemeted magad inkább a munkádba, vagy hajszolsz valami könnyebb örömforrást .... vagy aktívan kezdeményezel, és megtanulsz végre helyesen cselekedni a kapcsolatban, vagyis: adod, adod, adod a szeretetet!
Az utóbbi időben állapítottam meg: a szeretet a legnagyobb rizikó - de a legtöbb az életben! A szeretetben van kiszolgáltatottság, van sebezhetőség - de ha ezeket nem vállaljuk be: nem is éltünk igazán
Hm: "Csak azok érhetnek el nagyot, akik mernek nagy kudarcot vallani" áll a Mai Igében.
És igen: a valódi élet nem a biztonsági játékosoké. A kapcsolatokban, a szeretetben pláne nem.
Napjainkban ma különösen is minden erről szól: mi a fontos az életedben; miért teszel erőfeszítéseket; vagy nem teszel egyáltalán, csak telnek a napok. Nem olyan régen kiderült, hogy sokan a halálos ágyukon nem azt bánják, amiben kudarcot vallottak - hanem azt, amit kihagytak. És sokan tudják: nem a pénz tesz boldoggá. Sőt!
Az értékes kapcsolatok - valójában mindenkinek szüksége van rá. Csak kevesen tesznek érte: hogy legyen, hogy rendbejöjjön ...
és ez a női blogomban: mert én úgy látom: a kapcsolat érzelmi részében a nő a társ, aki a kezdeményező.
A Te kapcsolatod milyen? A válasz nagyobb részt: rólad szól; a Te tükröd ...
(írom ezt magamnak is)