Merj szeretni

A nők erősek! De nem abban, hogy férfiak nélkül is boldogulunk; hogy karriert futunk be háztartás, stb mellett. Nem. A legnagyobb bátorság: szeretni. Főleg a mai világban. Amikor mindenre szánunk időt, csak épp a legfontosabbra, egymásra nem. 

Az utóbbi időben sokat foglalkoztat a szeretet témája. Egyrészt önvizsgálatomnál eljutottam arra a pontra, hogy komoly gondjaim vannak vele. Nem is lett véletlen a magánéleti válságom. 

Van, aki könnyebben szeret, de minél nagyobb és mélyebb sebet, traumát hordozol, annál inkább "meggyűlik a bajod" a szeretettel. Én legalábbis szembesültem vele: nem tudok tisztán szeretni, és nehezen is fogadom el, ha valaki nem csak akar tőlem valamit, hanem én érdeklem, velem akar lenni, néha talán még aggódik is értem, ha hülyeséget csinálok. Negatív tapasztalata mindenkinek van, kinek kisebb, kinek nagyobb; illetve személyiségünk is befolyásolja, mi mennyire mély nyomot hagy bennünk. Van, hogy a szeretetet (nem a felszínes, hanem a mély, közeli kapcsolatban) nem tudjuk elképzelni fájdalom, bántás, szenvedés nélkül. Így újból és újból belevágni, s ha valaki szeretettel közeledik, nyitott lenni - sokunknak kemény dió. Szó szerint: az élet legnagyobb kihívása. De bármit is hordozok, ismét arra kellett rádöbbennem: ha nem merem vállalni a kockázatot, hogy esetleg ismét sérülhetek - mi értelme az egésznek.

Másik, ami mostanában felmerül bennem, hogy van, akit ösztönösen, alapból szeretünk; az érzésben nincs kettősség, nincs bennünk úgynevezett meghasonlás, lelki tipródás - mégis, előfordul, hogy az ő viselkedésük miatt, hát megpróbálva érezzük magunkat. Igen: például a gyermekeink állítanak időközönként ilyen kihívás elé. Amikor duzzog, amikor harsány, amikor szemtelenül visszabeszél, amikor mintha a tükörbe néznél - de sajnos a negatív tulajdonságaid tükrözi vissza ... tudjuk ... hiába a gyereked, aki őszinte magához, sokan bevalljuk: hát néha komoly gondot okoz szeretettel és türelemmel lenni feléjük. 

Harmadik, ami pár hónapja született meg bennem egy felismerés során, és ahogy másokkal beszélgettem: megerősítettek ebben: a legtöbbször a nő a hangulatfelelős. Figyeld meg: hazajön feldúltan, fáradtan, vagy épp azzal, hogy alig várja, a nagy örömét megossza veled. Meg tudod-e tenni, hogy nem elsőként te akarod elmondani ami feldúlt, vagy örömet okozott, hanem meghallgatod, engeded lecsendesedni, vagy először együtt örülsz vele - és aztán jössz te. Vagy ... lehet, hogy te később kerülsz sorra. Vagy csak akkor, amikor vmi történt veled, és a hiányod veszik észre...

Látnunk kell, és el kell tudni fogadni: a férfiak és a gyerekek teljesen másképp vannak "kódolva", mint mi. A nőt az Úr társnak teremtette: nem véletlen. Ez egy csodálatos, de egyben sok feladattal és alázattal is járó szerep. De a hangulatukra, a lelki nyugalmukra: neked nagy hatásod van. 

A szeretet tényleg döntés. De tényleg a legnagyobb és legcsodálatosabb erő is. Jól szeretni? Huh: ez egy következő téma. Most azt hozom: hozd meg minden nap ezt a döntést! 

A nők erősek! De nem abban, hogy férfiak nélkül is boldogulunk; hogy karriert futunk be háztartás, stb mellett. Nem. A legnagyobb bátorság: szeretni. Főleg a mai világban. Amikor mindenre szánunk időt, csak épp a legfontosabbra, egymásra nem. 

A nőben ösztönösen ott van: hogy szeretni akar, és mer szeretni! 

Adjon még egy "löketet" erre ne csupán az a gondolat, amit a képhez raktam, hanem ez, amit a napokban olvastam - biztosan nem véletlen került elém:

"- Szeretsz?

- Szeretlek!

- Mindig?

- Mindig!

- Nem fog elmúlni?

- Nem.

- Biztos?

- Biztos! Biztosabb, mint a halál! ....Sok minden

elmúlik majd, de ez soha.

- Honnan tudod?

- Mert úgy fogom csinálni, hogy ne múljon el."

Tudod mi ad mindehhez erőt? Az imádság! Valójában most kezdtem el igazán, őszintén imádkozni egy-egy emberért, és így tapasztaltam meg! Az Isten szeretet. Hogy hogyan szeressek, hogy honnan legyen ehhez erőm: hát az Úrtól! És Ő mit adott ehhez, milyen gyakorlati lépést: az imádságot! 

Akiért imádkozol: nem tudod nem szeretni. 

Az élet legfontosabb témája. Folytatjuk!