Elhívásod tüze
Sokszor még a saját elhívásommal vagyok elfoglalva, nehezen dolgozom fel! Épp ezért is posztoltam ma erről facebook profilomnál.
Ide is hozom Nektek, mert nőnek lenni - igen, elhívás is!
Anya, aki gondoskodik; és a nő a társ. Szeretet van bennünk, de emberek vagyunk - és betölteni a "szerepünk" anyaként, társként, épp ezért nem mindig könnyű.
Nehéz nyugodt és türelmes maradni, amikor
morcos, ingerült a feladatai (esetleges kudarcai) miatt, amikor csak odalök egy mondatot - s nem gondol bele, hogy ez neked hogy esik; vagy amikor épp nagyképű a sikereiért; nem fogad szót, felesel, butaságot csinál - amivel magának is árt, csak turkálja az ételt, amit akkora gonddal és szeretettel készítettél - de ő teljesen más miatt rossz kedvű, és semmi nem ízlik ....
és még sorolhatnám!
A gyermekednek Te vagy az anyukája! Mert Te vagy számára a legjobb! A párodnak Te vagy a társa, mert az Úr szerint: Te vagy a legalkalmasabb mellette állni MINDENBEN!
És sorolhatnám még a többi elhívást is: az imaszolgálat: az Úr a Te szívedre helyezte, hogy imádkozz érte - még akkor is, amikor azt látod, szinte rosszabb állapotban van, nagyobb lejtőbe süllyedt, amióta imádkozol.
Az Úr, ha csodás hangot adott - akkor Téged hívott el arra, hogy tűzzel énekeld a dicséretet, mégha belül erre sokszor nehezen is veszed rá magad! Tűzzel énekelj, mert a többiek akkor tudnak sírni és örülni az Úr előtt!
Igen, van hogy Te raksz rendet és te teremtesz tisztaságot a gyülekezeti házban - mert neked van rá szemed, és néha a legnagyobb igényed erre - a többiek pedig örülnek!
Az elhívás feldolgozásának rögös útja pedig a posztomban:
"Isten senkit sem hagyott elhívás nélkül!
Mindenkinek megvan az, amiért szó szerint lángol! Amire születtél!
A tűz: jó és rossz is: néha felszisszenünk, amikor megéget. Igen, mert ha a tábortűz példáját nézzük: a tűzzel tudni kell bánni, kezelni kell - tudni, mikor hagyd lobogni, mikor kell rátenni - és nem túlpakolni!
Az elhívásod, olyan mint a szerelmed! Az általában kicsit zűrös is! A szerelem sohasem lapos - és igen a legnagyobb nyugid van benne, de a legjobban a szerelmed kavar fel, és félted, és megéled: hogy kiszolgáltatott vagy - mert ott vannak az érzéseid is.
Ez lehet ijesztő is - épp ezért, az elhívásodtól nem egyszer elterel a kényelem.
Érzelmileg kényelmesebb életet akarunk.
Vagy az elhívásod elé kerül: a hétköznapok gondjai: jaj, nincs is időm, energiám ilyen "hülyeségekkel" foglalkozni - mondod magadban. Mert az elhívásod, a szerelmed - néha totál hülyének érzed magad miatta ...de halkan megkérdezem, vagyis nem: inkább kiáltok, hogy ébredj fel! biztos hogy jobb az árral sodródni, előtérbe helyezni az életedben, ami az átlag-élet, átlag-gondok, átlag-vágyak ....
Belül érzem, és szinte szétfeszít: ha nem az elhívásomnak élek, akkor átlagos életre rendezkedek be .... majd ismét lelkileg mélyebbre süllyedek, mint bárki ....
Elhívásod: amivel a legnagyobb harcaid vannak. Mert ott lapul a legmélyebb sebed, de a legnagyobb tehetséged ismerj élni!
Merj eltérni az átlagostól! Állj rá az elhívásodra!
Mi térit le az útról?
Félelem?
Kényelem?
Elfáradtál?
Nem akarod ezt egyedül véghezvinni? ....."
Az elhívásunkban mind keresztülmegyünk ezen az úton, ezeken az érzéseken.
De az elhívásunk nem véletlen. Az Úrtól van! Az ahhoz szükséges bölcsesség és erő is!
Hajrá, puszik!